Rákóczi út-Templom-köz sarok a századfordulón. (MNM. Rákóczi Múzeum digitális Fotótár Nr. 3463. Közli Hajdu Imre: Sárospatak - képek a 20. századi városról - Sárospatak, 2010.)

Sátoralja – 1. évfolyam, 1. szám – 1895. január 5.

Városkép.

Kapitány János írása a városképről, a rendezett utcákról, a szemét kezeléséről. Azt javasolja, hogy új házak építésekor csak tűzmentes anyagból engedélyezzék a kivitelezést „ügyelve arra is természetesen, hogy a csinosság is szem előtt tartassék.” Ehhez be kell kérni a terveket, és a házhelyet az elöljáróság mérje ki, hogy az utcák egyenesek legyenek. Lenne feladata a lakosságnak is, leginkább abban, hogy tartsa tisztán a háza környezetét, „eltávolíthatja onnan a sarat kövezés, porondozás vagy elkaparás által. A rothadó anyagoknak szemétgödröt készíthet, azt minél gyakrabban kihordhatja a szántóföldjére. Még a kapuja előtt is feltarthatja a tisztaságot, de hogy a község utczáján sár nélkül ne járhasson, az csak úgy lehetséges, ha a község elöljárója felszólít minden háztulajdonost, hogy a háza elejét az utcza közepéig tartsa tisztán. Ha az utcza hipahupás, egyengesse el az utcza közepét domborúra készítvén, ha van kő, alólra nagyobb köveket rakván, azt apró kaviccsal borítsa be, ha pedig kő nincs, legalább homokkal hintse be, s az utcza szélén vízlevezető árkot ásson, így az utczán a legnagyobb esőzés alkalmával is sár nélkül járhat a gyermek és felnőtt ember, nem ázik át a lábbelije, mely kész betegséget okozhat. Közlekedhetnek a szekerek pocsolya, mocsár, tó eltűnik.” Szerinte csak egy kis jóakarat szükséges mindehhez. Az elöljáróság figyeljen oda a kocsmákra is, és figyeltesse a „magukról megfeledkezett iszákos embereket”, hogy mennyire veszélyes dolgot művelnek.  

Egyesület. Tűz. Tűzoltás. 

A „hosszú vajúdás után” megalakult Sárospataki Önkéntes Tűzoltóegylet tisztségviselői: főparancsnok: Bogyay Zsigmond, 1. alparancsnok: Lehóczky József, 2. alparancsnok: Ellend József és Veres Ferenc. Mászóparancsnokok: Nemumann Péter és Csajka Endre. Szivattyú parancsnokok: Karner János és Cziráky István. Rendfenntartó parancsnokok: Fodor Jenő és Pavletits György. Segédtiszt: Batta József. Építész: Spekál János. Az egyesület megalakítása Bogyay Zsigmond érdeme. „Csak azt az egyet nem értjük, hogy egy 43 tagból álló egyletnek minek 12 parancsoló?” ez elég lenne egy 100 fős egyesületnek is.

Sport. 

A vár alatt lévő „körülsánczolt helyen” hamarosan megnyílik a korcsolya pálya, a munkálatok folynak.

Sátoralja – 1. évfolyam, 2. szám – 1895. január 12.

Bál. 

„Carneval herczeg trónja előtt, ki most kapta meg mandátumát kormányalakításra, össze van halmozva a hálaáldozat ezer meg ezer csábító tárgya, bíbor palástjának árnyában épen olyan jól mulat a fiatalság, mint aminő élvezettel bírálják el egymás leányainak toalettjét a mamák. A szigorú kritikából kijár a rendezőknek is, de a legsötétebb szemüveg is fényt és jókedvet mutat itt, s kimondva, hogy a jogász bál minden tekintetben igen szépen sikerült.”

Lányok, akik ott voltak, az édesanyjukkal: A Debreczeni nővérek, Dudás Vilma Cigándról, Haury Ilonka, Inczédi Etelka, Kirchner Berta (Újhelyből), Láczay Irén, Láczay Margit, Makláry Ilonka, Meczner Manczi Újhelyből, Marasca Júlia, Mikecz Berta (Szentes), Radácsi Erzsike, Szinyei Mariska és Boriska, Szívós Irén, Szabó Emma és Vass Gizella. 

Kereskedelem. Vásár. 

Az idei országos vásárok: március 7, május 24, augusztus 12, október 7, december 7.

Sátoralja – 1. évfolyam, 3. szám – 1895. január 19.

Sport. Egyesület. 

A Sárospataki Sportegylet január 13-án Herepey Károly elnöklete alatt tartotta éves közgyűlését. Az elnök lemondott, érdemeit jegyzőkönyve vették és tiszteletbeli taggá választották. Helyette ideiglenesen, a tisztújító közgyűlésig Haury József, „mint a korcsolyázó szakosztály főnöke” bízatott meg, a szakosztályt pedig Witchen Aladárra bízták. Új felvétel: Steinfeld Jenő (szerkesztő) és Trstyánszky Károly.

Bűnügy. Tolvaj. 

A sárospataki Magyar Király szállodában alkalmazott cseléd, Szomorodi Julianna lopott tárgyakkal és néhány forint készpénzzel elszökött. Körözik.

Ipar. 

Iparos segédek a városban. A jövő évi millenniumi kiállítás végett összeírták az ipar és kereskedő segédeket és tanoncokat.

Segédek (135 fő): borbély 2, bodnár 11, cipész 14, asztalos 12, kőműves 25, szabó 6, lakatos 2, pék 3, nyomdász 4, könyvkötő 3, hentes 1, fazekas 11, mészáros 2, kerékgyártó 5, kovács 10, molnár 1, ács 14, bádogos 1, téglagyártó 1, kötélverő 1, cukrász 1, kalapos 1, kereskedő 4.

Tanoncok (131 fő): borbély 2, szíjgyártó 1, kéményseprő 1, kőműves 26, kerékgyártó 3, asztalos 13, szabó 8, lakatos 6, pék 5, cipész 13, nyomdász 2, könyvkötő 3, hentes 1, fazekas 9, kovács 5, szobafestő 1, kötélverő 1, ács 17, cukrász 1, bádogos 1, molnár 4. Több tanonc nem volt szerződtetve, sok segédet pedig nem vetettek nyilvántartásba az ipartestületnél.

Sátoralja – 1. évfolyam. 4, szám – 1895. január 26.

Város. Közbirtokosság. 

Gleviczky Sándor (az iskolaszék elnöke) vezércikke, Virrad címmel. Sárospataknál az egész országban nincs „visszamaradottabb, ósdiasb, szánalomra méltóbb” város. Minden faluban látható fejlődés például a vasút hatására, Patakon ez nincs. Pedig 24 000 holdnyi termőföld, 1 400 hold szőlő, 8 000 hold erdő, „irigylésre méltó kőtelepek, másodrendű folyóvíz, országút, vasút, főiskola, tanítóképző, 6 300 lakos… „Mégis külsejében rongyos, piszkos, rendetlen, a házain, lakosain és ezek háziállatain a kirívó szegénység, földjein a gaz, az egész képet csodálatos szánalmat gerjesztő állapot honol. Kövezetén az emberek lábukat ficamítják, az idegen utas kerüli és futja. Heti vásárjai teljesen kihaltak, s mint politikai község e hazában a legvagyontalanabb, a legszegényebb.” Az okokkal kapcsolatban a következő dokumentumot közli:

„Sáros- nagy és kispatak városok mostani és következő közönségei, s minden rendű s rangú közbirtokosai, lakosai nevében ezennel tudomásul adjuk, hogy minekutána több esztendei alkudozás után közbeleegyezésből az eliberatio megtörtént, s ezen felszabadulási vállalat intézésére egy, az adó ügyétől egészen elkülönített testületnek a választott közönségnek mai napi két városi közönség elibertionalis és minden gazdálkodási dolgaink kezelését általadtuk.

Hogy az a 300 000 ezüst forintos vállalatot elővihesse, és az egyesekre kevesebb fizetés essék. Ezennel lemond a két városi közönség és annak minden felekezetű, rangú és állapotú birtokosai, lakosai lemondanak az egyesek által eddig gyakoroltatott Prima bormérés, sertéshús, szalonna, zsír, só árulásától.

Oly formán, hogy ezen árulási haszonvételek a választottság által haszonbérbe adatván a bejövő árenda a váltsággal előállott közadósságok fedezésére fordíttasson, és ezen kívül megbízzuk a választottságot, hogy erdővel, legelővel, rétekkel egyszóval minden közönség javai jövedelmeztetésével és használtatásával s úgy rendelkezzen, amint a felvállalt terhes vállalat kigyőzése (!?) megkívánja.

Mely közmegállapodás és közjó tekintetéből történt lemondás és a közönség szükségére lett általadás mindaddig kötelezi a két város lakosait, míg csak a felszabadulás vállalata leróva nem lesz.

Ugyanezért, ha akárki a két város kebelében próbálna ezentúl a maga hasznára primát, sertéshúst, szalonnát, zsírt és sót mérni, attól az áru alatti tárgy confiskáltassék és annyiszor amennyiszer 12 forintra büntessék a választottság által.

Mely közönséges végre tett ezen lemondásunk s a választottság megbírálása a két városi közönségre, annak mostani és ezután következő polgáraira és lakosaira nézve olya erővel bírand, hogy ezt semmiféle nemesi és más praerogativa, megyei és felsőbb hatósági határozás, sőt még törvény sem bonthatja fel, e két városra nézve, amennyiben a még bizonytalan kimenetelű örök váltság egyúttal a két város vállalata lévén, amint látja ezt kivihetőnek, úgy kell rendelkeznie.

Melynek kötelező erejére aláírjuk ezen ünnepélyes lemondási, átruházási és megbírálási levelet. Kelt szabad Sáros-nagypatakon, július 7-én, 1835. esztendőben. Nagypatak város közönsége nevében Czifra Péter m.p. főbíró, Halász Péter Kispatak bírája."

Vendéglátás. 

A vasútállomás mellett lévő, id. Wohl Áron tulajdonában lévő kocsma és szálloda épület bontási engedélyét az alispán jóváhagyta, egyben elutasította a főszolgabíró fellebbezését, mert ilyen joga nincs.