'A Mudrány.' A Református Kollégiummal szembeni tápintézetet 1907-ben építették. Vibornai Mudrány András szabolcsi földbirtokos összes zempléni birtokjövedelmét ajánlotta fel erre a célra. (MNM. Rákóczi Múzeum Digitális Fotótár, Finkey-hagyaték, Nr. 9. - Közli Hajdu Imre: Sárospatak - képek a 20. századi városról - Sárospatak, 2010.)
Sátoralja – 1. évfolyam, 5. szám – 1895. február 2.
Város. Közbirtokosság.
Folytatódik Gleviczky Sándor írása a város romlásáról. A gazdálkodási jogok előző számban ismertetett átadása után vizsgálni kell a közbirtokosság 60 éven át tartó gazdálkodását. 1835-65 között nem történ tőketörlesztés, azt csak 1865. november 23-án kezdték meg. „Ezen kérdések tisztába hozatala a város közönségére és lakosokra igen nagy fontosságú, mert ha az örökváltságbeli tartozás törlesztésének az 1843-1865. évek közötti időszakban volt esetleges elhanyagoltsága bebizonyulna, a közbirtokosság felelősségre vonható mindazon megkárosítások miatt, melyeket úgy a város, mint erkölcsi testület, valamint a város iparosai, kereskedői és a fogyasztó nagyközönség hosszú időn át szenvedett számos bértárgyak jövedelmének elvonása, a príma bormérési jpg gyakoroltatásának, a sertéshús, a szalonna, zsír és sóval való szabad kereskedés megakadályozása miatt.”
Az időközben meghozott törvények miatt az ország egyéb részei fejlődésnek indultak, „így többek között a kisebb királyi haszonvételek közül az italmérési jog magánosokra nézve kiváltságos jognak lenni törvényileg megszüntetvén, annak az állam javára való beváltása keresztül vitetett. E címen a sárospataki regálékért az állam 143 434 forintnyi kárpótlást nyújtott, melyre 522 birtokos tart igényt, amely összeg az örökváltság vállalatának lerovásáig azaz folyó évi áprlis 1 napjáig bírói letétbe lett helyezve, kamatai a közbirtokosságnak szolgáltatván ki, mint a közös pénztárt megillető regálék utáni jövedelem. Ezen regálé váltság összegében benne foglaltatván a lakosság príma borkimérési joga után járul és kártalanított jelentékeny összeg is, mely a príma jognak a regálékkal való egyesítése folytán egyáltalában kizárólag nem az 522 közbirtokosnak, hanem ezekkel együtt a 6300 lakosnak is tulajdonát képezte, minthogy az 1835. évben ezen jog a közbirtokosságra csak kezelés és kiárendálás végett ideiglenesen meghatározott időre lett átruházva.” Ebből következik, hogy a borkimérés joga elidegeníthetetlen joga elidegeníthetetlen, sőt, a közbirtokosságnak vannak kötelezettségei. Az állam által letétbe helyezett regálé váltságot tehát a közbirtokosság nem foglalhatja e saját magának, „hanem annak a bormérés idejére évenként 7 hónapra eső hányad része – az ilyen esetekben törvényes jogutódot – a várost, mint politikai testületet illeti meg. Jelen esetben a legméltányosabban az elért regálé váltság össze fele, 71 000 forinttal úgy, amint” más hegyaljai városokban is megtörtént, arányosan osztották szét a közbirtokosok és a lakosok jogutódjai között. Kun Dániel volt főbíró a képviselőtestület határozata alapján erre az összegre tett javaslatot a közbirtokosság számára, ezt azonban minden fórumon elvesztette, mert nem a jogosultság megállapításáról, hanem a szétosztás módjáról volt szó.
„Sárospatak városa közönségének a prima borkimérés szabad gyakorolhatási joga beváltás útján az állam részéről be lett szüntetve, az ezen jognak a regálékkal lett együttes jövedelmezése alapján kiutalványozott 143 434 forintnyi össze bizonyos hányadrészéhez a jogtulajdonosnak kétségkívül joga van, amit a képviselőtestületnek még április 1 előtt kötelessége érvényre juttatni akár megegyezés, akár pedig bírói egyezség útján.
De hát mi is az a közbirtokosság? A város birtokosainak és lakosainak 522 érdekeltje a 6300 lakosból. Ügyei egy, a lakosság legtisztességesebb honoratiorjai választott, választmány által igazgattatnak. E választmány tagjai közül sokan egyúttal városi képviselők, kiknek e város fejlődése elsősorban áll érdekükben. Ezért nem hihető, hogy a város közönségének és a lakosságnak jogos igényei a közbirtokosság többsége részéről kellő méltánylásban ne részesülne.”
Sátoralja – 1. évfolyam, 6. szám – 1895. február 9.
Város. Közbirtokosság. Kereskedelem.
Folytatódik Gleviczky Sándor írása a város romlásáról, most a sertéshús, a szalonna zsír és só szabad kereskedéséről ír. Az örökváltság aláírását követően a földesúrtól megváltott úrbéri földek és „a határ nagy részének megvitatás által a két városi közönség és lakosság a 3000 holdnyi postfundualis földek és rétek kihasítása és felosztása után az egész közlegelőt és közerdőt mérsékelt fizetés mellett használta. Minden sárospataki lakos a közlegelőre annyi lovat, szarvasmarhát, tinót és sertés hajthatott, amennyiért a mérsékelt legeltetési díjat a közbirtokossági közös pénztárba befizetni hajlandó volt, és így volt a makkoltatással is. Ezen úton a lakosság jutányosan jött zsiradékjához, és ezért eltűrte a sónak megszorított kereskedését is, mindezek ellenértékét feltalálván a szabad legeltetésben.”
Így ment ez mindenki megelégedésére 1871-ig, amikor a közbirtokosok a határt maguk között felosztották és a közös legeltetést megszüntették, „a nem közbirtokos birtokos és a lakosság a közös legeltetésről kiszoríttatott, azonban a sertéshús, szalonna, zsír és sókereskedés továbbra is az egész lakosság megadóztatásával kibéreltetett, azon az 1835. évi lemondási okmányban kinyilvánított czélból, hogy az egyesekre kevesebb fizetés essék.”
A következőkben törvényekre hivatkozva precíz jogi érvelést mutat be. Igaz ugyan, hogy az 1836 VI. tc 7. és az 1840 VII. tc. 4. szakasza alapján a boltok nyitására (így a só árusításra is) földesúri bérleti díjat lehet szedni, „ebből azonban nem következtethető, hogy a kincstári só egyedárúság javára törvényeinkben is meghatározott sóárakon felül a sót magasabb árban kiárusítani szabad volna. Ez csak Sárospatakon divatozik, hogy a közbirtokosság bérlői a sónak fél kilogrammját 7 krajczáron árulni merészkednek, hogy ezen legnélkülözhetetlenebb monopolizált fogyasztási cikk árának önkényes és teljesen jogosulatlan felcsigázása által a fogyasztó közönségen élősködjenek.”
Az 1871. 53. tc 1-5 szakasza megszüntette a boltok bérleti díj szedési jogát, „így a sónak bizonyos bérelt boltokban való árulási joga is.” Tekintettel a sárospataki tagosításra, ennek következtében pedig a szabad legeltetés elvonására, „per esetében az ítélő bíró az igazságos méltányosság és a szabad kereskedelem elvei alapján ezen 1871. évi 53. tc. 85. §-át többé mérvadónak ne tartotta volna. Az élesztő egyedárusítási földesúri jogát azonban törvényeinkben fel sem találhatni.
Mindezek szerint a sárospataki nem közbirtokos nagyközönség jogosan és nehéz szívvel szemére lobbanthatja és a nem polgártárshoz illő önzést méltán megróhatja, hogy a közbirtokos polgártársak a birtokos, bár de nem közbirtokos honoratiorok, kereskedők, iparosok, és a népből álló 4 000 számot túlhaladó lakosok fillérjei által sok ezer holdnyi birtokot és értékes jogokat nem átallottak maguknak 24 éven át megfizettetni!”
Az 1868. április 18-án kelt birtokrendezési tagosítási perben hozott elsőfokú ítélet 6. b pontja szerint felszabadulnak a sertéshús, szalonna, zsír, só, malomkő bánya, malomkő gyártás, tégla- és cserépégetési jog, az építkezési és fazékkészítési jogok, a boltnyitás engedélyezési és boltszedési jogok, a mészárszéki a vízi és szárazmalmi jog. Ezek innentől kezdve „Sárospatak városában is szabadon gyakorolhatók. A leélt 60 esztendei nyűgnek elenyészése napját méltó volna valláskülönbség nélkül hála- és öröm,ünnepként megünnepelni, hogy a Mindenttudó valahára megadta élni ezen jobb sorsra érdemes város nem szerencsés nem közbirtokos közönségének, hogy a közbirtokosság mostohaatyasága alól felszabadult. És most munkára polgártársak, mert virrad.”
Windischgraetz.
Sárospatak város elöljárósága herceg Windischgraetz Lajost 25 éves házassági évfordulója alkalmával üdvözölte, ő pedig ezt válaszolta: „Tekintetes főbíró úr! Örömmel vettem Sárospatak város elöljáróságának házasságom 25 éves évfordulója alkalmával kifejezett üdvkívánatot. Jólesik a megemlékezés, fogadják hát érte mély köszönetemet! Viszonzásul amint eddig városunk érdekében szívesen megtettem minden lehetőt, úgy jövőre sem szűnöm meg annak javát és felvirágzását legjobb tehetségem szerint előmozdítani. 1895. február 3-án.”
Képviselőtestület. Virilisek. Képviselet.
A képviselőtestület legtöbb adót fizető képviselői, akik ezen a jogon tagjai a testületnek: Népbank, mint szövetkezet, Windischgraetz Lajos, Közbirtokosság, mint földesúri testület, id. dr. Lengyel Endre, dr. Láczay László, Schwarcz Ferenc, Szekerák Kálmán, Meczner Gyula, református főiskola, Goldblatt Lázár, Vass Imre, Végh Bertalan, Búza János, Kovamalomkőgyár Rt, Bogyay Zsigmond, özv. Rick Gusztávné, ifj. Wohl Áron, református egyház, Gortvay Bertalan, Bálint Dezső.
Bál. Református. Énekkar.
A református egyházi énekkar „minden tekintetben jól sikerült tánczmulatságot” rendezett a városháza („ilyen alkalmakkor egyedül igénybe vehető”) termében. A bál tiszta jövedelme 80 forint volt, amit az egylet alaptőkéjének növelésére fordítanak.
"A városházának „bálterme” ez alkalommal úgy tűnt fel, mintha erőszakkal akarta volna bebizonyítani, hogy Sárospatakon a társadalom osztályai között nincsenek ledönthetetlen válaszfalak. A mi társadalmunk intelligensebb eleme is szívesen elmulat a társadalom többi osztályának tagjaival, és tagjai között. Vajha minden téren tényleg is így volna… Azok, kik ez alkalommal félretették előítéleteiket, szép dolgot cselekedtek, s missziójukat mulatva teljesítették. A mulató közönség egy rész éjfélkor távozott, s a másik fesztelen jókedve reggelig kitartott."
Sátoralja – 1. évfolyam, 7. szám – 1895. február 16.
Város. Közbirtokosság. Tagosítás.
Gleviczky Sándor többek mellett vezércikkben közli Kun Dániel 1888. december 29-i fellebbezését a közbirtokosság területszerzési és elbitorlási szándékával szemben. Részletgazdag írás, kihagyhatatlan forrás. Most csak Kun Dániel levelét idézzük, de ezen kívül is tele van adatokkal:
|
Nagyságos és főtiszteletű Púza Sándor görög katolikus főesperes úrnak, mint a sárospataki tekintetes közbirtokosság elnökének Sárospatakon. Tekintve, hogy Sáros Nagy- és Kispatak testvérvárosoknak, a törvényesen keresztülvitt egyesítés idejétől pedig Sárospatak város, mint politikai testület közönségének a sárospataki úrbér rendezés, arányosítás és tagosítási pernél feltalálható hitelesített földkönyvek, térképek és azonosító táblázatok, nemkülönben más közhitelességű okmányok tanúsítása, úgyszinte élő emberek vallomásai szerint is a sárospataki Felső határban mintegy 72 holdnyi szántóföldje volt. A város belterületén pedig 7 ½ aránytelki kulcsnak minősített és megállapított beépített belsősége, a Bodrog folyón túli alsó határban a Felső Cserjén 389,336 □-öl terjedelmű községi kaszálója volt, és ezek közül a felsőhatárbéli szántóföldeket egész a tagosításig, az alsóhatárbéli kaszálókat pedig a tagosításnak kihasítással történt befejezéséig (1873 évig) tényleg bírta és használta. A 7 ½ aránytelket képező nagypataki városháza, a nagypataki városmajor, a kispataki városház, kovácsműhely, maródi istálló és a kispataki városmajorból álló belsőségeket némi kivétellel még a mai nap is békésen bírja és használja. Mindemellett is az 1835. évben alakult sárospataki közbirtokosság egyeteme – mint a volt földesúr, Bretzenheim Ferdinánd herceg jogutódja – a felsőhatárbeli 72 holdnyi szántóföldet a tagosítás alkalmával állítólag utakra bemérette, abból a város közönségének birtokába egy talpalatnyit sem adott. A 7 ½ aránytelket képező és már felsorolt belsőségeket úgy szinte a Nagy Cserjén volt kaszálókat az 1856. évben a telekjegyzőkönyvek készítés alkalmával magára helyszíneltette [több hrsz…] és feltétlen tulajdonul saját nevére kebeleztette, adósságokkal megterhelte. A tagosítás alkalmával pedig a felső cserjén lévő községi kaszálókat közosztály alá bocsátván maga között felosztotta. A tagosításig közös használatú ekkor azonban már közosztály alá bocsátott úgynevezett közbirtokossági közös területekből, melyből egy egész aránytelekre 18 osztályozott hold jutott, a város tulajdonát képező 7 ½ aránytelket képező belsőséget, illetve a várost nem részeltette, hanem az erre esett területet is maga között felosztotta. A város-majort eladta, a városháznak nevezett nagypataki belsőségnek egyik emeleti szobáját magának hivatalos helyiségül megtartotta. Ugyanezen épület földszintjén lévő két bolti üzleti helyiséget, valamint a nagytermet bérbeadás útján saját pénztára javára értékesíti, a várost – említett belsőségei után – faizásban nem részesíti. Tekintve, hogy a nevezett közbirtokosságnak minden tényeiből alaposan vélelmezhető, hogy a már előadott módon a város birtokaiba becsúszván, azokat elbirtokolni törekszik, illetve pedig elévülés czímén megszerezni akarja. Bár a szorosabb értelemben vett közjavak, melyekhez a községek vagyonai is soroztatnak, mint amelyek élvezete a polgárok egyetemét illeti, sem elévülés által el nem veszíthetők, sem pedig elbirtoklás czímén el nem sajátíthatnak még akkor sem, ha az országbírói értekezlet I. 150 §-a által érvénybentartott ausztriai általános polgári törvénykönyv 1461. §-ában az elbirtoklás érvényességéhez megkívánt feltételeknek mindenben elégíttetik. Mindezek mellett is én, Kun Dániel, sárospataki lakos, Sárospatak nagyközségnek ez időszerint választott főbírája ugyanezen város képviselőtestületének elnöke, és az egész városi közönség törvényes képviselője úgy magamtól, mint azért is, hogy az általam képviselt város képviselőtestületének a folyó 1888. évi december hó 22-ik napján tartott törvényes közgyűlésben erre határozott utasítást nyertem, és teljesítendő az 1886. évi XXII. törvényczikk 86 és 110 §aiban megszabott hivatalos kötelességeimet is. A már felsorolt községi vagyonoknak a sárospataki közbirtokosság által megkezdett elbirtoklásának, tényleges elidegenítésének, megterhelésének, visszatartásának, használatának ezennel és ünnepélyesen ellentmondok. Azoknak és elvont hasznainak kiadása, megfizetése Sárospatak nagyközség mint politikai testület tényleges birtokába és kézhezadására, amennyiben pedig ezen vagyonok a nevezett közbirtokosság által már eladattak, vagy egyesek közöt szétosztattak volna, az ilyeneknek egyezség, vagy bírói beccsel meghatározandó a törvényes viszontszolgáltatásuk megállípatása után fennmaradt teljes értékének megfizetésére a sárospataki közbirtokosság egyetemét ez időszerinti elnöke és törvényes képviselője főtisztelendő Púza Sándor görög katolikus lelkész személyében ezennek megintem. Felhívom arra, hogy eddigi birtoktársainak ünnepélyesen ellentmondok és kijelentem, hogy ha ezen óvásom és ellentmondásomnak teljes sikere nem lenne, a város vagyonai vissza nem adatnának, illetve nem kárpótoltatnának, az általam képviselt város közönsége jogainak visszaszerzése és megóvása végett szükséges további törvényes lépéseket megtenni késni nem fogok. Maradtam hivatalos tisztelettel Sátoraljaújhely, 1888. december 29. Kun Dániel sárospataki városi főbíró. |
Sátoralja – 1. évfolyam. 8. szám – 1895. február 23.
Sport. Egyesület. Egylet.
A Sárospataki Sport Egylet február 17-én megtartott tisztújító közgyűlésén. Dr. Ballagi Géza elnök, Dr. Zsindely István alelnök, Ellend József titkár, jegyző. Fodor Jenő pénztárnok, Haury József és Oppitz Sándor osztályfőnök. Választmányi tagok: Dr. Bartha Béla, Brozorád Dezső, Csontos József, Dr. Kondor Miksa, Dr. Láczay László, Nagy Gusztáv, Szívós Mihály. Tavalyi pénztári maradvány 82 Ft 98 kr.
Bank. Takarékszövetkezet.
Sárospataki Népbank mint szövetkezet. A február 19-i közgyűlésen szavaztak arról, hogy az eddigi szövetkezeti forma helyett részvénytársaságként működnek tovább. 594-en szavaztak az átalakulás mellett, 11-en ellene. Az FB tagjai: Dr. Lengyel Endre, Szívós Mihály, Szekerák Kálmán, Philipp Károly, Szinyei Gerzson.
